Az elévülés egy jogi fogalom, amely határozza meg a követelések érvényesítésének időkorlátját, tehát azt az időtartamot, amely alatt egy adott jogi követelés bírósági eljárásban követelhető. Az általános elévülést a Polgári Törvénykönyvről szóló 2023. évi V. törvény 6:22. § és 6:23. §, valamint 6:24. §és 6:25. § szabályozza.
Az Ptk. 6:22. § szerint az általános szabály, hogy a követelések öt év alatt évülnek el, hacsak jogszabály más rendelkezést nem tartalmaz – erre példát az alábbiakban látni fogunk. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rendelkezik egy követeléssel, és az öt év letelik anélkül, hogy érvényesítette volna azt bírósági eljárásban, akkor az elévülés miatt elveszti a jogot a követelés bírói úton való érvényesítésére.
Az elévülés akkor kezdődik meg, amikor a követelés esedékessé válik. Ez azt jelenti, hogy ha például egy szerződés alapján egy összeg fizetését követeljük, az elévülés az esedékesség, tehát a fizetési határidőt követő naptól kezdődik.
Az Ptk. 6:23. §-ban szereplő rendelkezések alapján az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni, hacsak a jogszabály másképp nem rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha egy követelés elévül, akkor a jogosult nem viheti azt bíróság elé és nem kérheti bírósági, hatósági eljárásban az összeg behajtását.
Az elévülés azonban nem érinti a kötelezett szolgáltatási kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy ha egy követelés elévül, a kötelezett még mindig köteles teljesíteni a szolgáltatást, tehát a jogosult azt követelheti – például levélben, sms-ben szóban …stb), viszont a bírói utat, végrehajtást nem veheti igénybe. Fontos megjegyezni, hogy az elévült követelés alapján már teljesített szolgáltatást nem lehet visszakövetelni; tehát ha az elévülési időn túl fizetést teljesítettünk, azt nem kérhetjük vissza arra hivatkozással, hogy a követelés bizony velünk szemben már elévült a fizetés időpontjában.
Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a bíróság vagy a hatóság nem vizsgálja az elévülést a felek közötti viták során, hacsak a jogszabály másképp nem rendelkezik; arra a kötelezettnek saját magának kell hivatkoznia. Tehát egyrészről, ha az elévülésre a kötelezett nem hivatkozik, akkor viszont születhet olyan ítélet, amely megállapítja a követelést a jogosultnak, másrészről pedig bírói eljárásban (peres eljárás, közjegyzői eljárás, végrehajtási eljárás …stb) lehet a követelés elévülésére hivatkozni.
Az elévülés nyugvásáról az Ptk. 6:24. § rendelkezik. Ha a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a követelést, az elévülés nyugszik. Ez azt jelenti, hogy ha a jogosult valamilyen akadály miatt nem tudja érvényesíteni a követelést (például betegség vagy gazdasági, ill. jogi akadályok miatt), akkor az elévülés nem halad tovább az akadály megszűnéséig, ez az idő nem számít az elévülésbe.
Az elévülés nyugvása esetén az elévült követelést az akadály megszűnése után egyéves (vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos) határidőn belül még érvényesítheti a jogosult, még akkor is, ha az elévülési idő már letelt vagy csak kevés idő van hátra belőle.
Az elévülés megszakításáról a Ptk. 6:25. § rendelkezik. Az elévülést megszakítja többek között a tartozás elismerése, a kötelem módosítása és az egyezség, a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése jogerős határozat esetén, valamint a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Az elévülés megszakítása után az elévülés újraindul, vagyis az elévülési időtartam elölről kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, akkor az elévülést a kötelem módosítása és a végrehajtási cselekmények is megszakítják.
Az alábbiakban felsorolok néhány fontosabb elévülési időt a teljesség igénye nélkül:
- általános polgári jogi elévülési idő: 5 év (2023. évi V. törvény 6:22. § (1) bekezdés)
- közművek:
- villamosenergia: 3 év (2007. évi LXXXVI. törvény 63. § (3) bekezdés),
- gáz: 3 év (2008. évi XL. törvény 28/A. § (6) bekezdés),
- víz: 5 év (nincs speciális szabály)
- telekommunikáció (telefon, internet …stb): 1 év (2003. évi C. törvény 143. § (2) bekezdés)
- személyszállítás: a legtöbb esetben nem tér el – 5 év
- a pótdíjra korábban a BKK-nál 1 év volt az irányadó!
