Levonás a munkabérből
A munkavállalók és munkáltatók közötti jogviszony ugyan egy alá-fölé rendelt kapcsolat a felek között, ugyanakkor a Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) szigorúan szabályozza, hogy a munkáltató miként gyakorolhatja jogait a munkavállaló felett.
Az egyik fontos kérdéskör a munkabér védelme körében, hogy milyen esetben jogosult (vagy köteles) a munkáltató levonást eszközölni a munkavállaló bérének terhére. A munkavállalói jogok védelmében a jogalkotó számos szabályt határozott meg a munkabérből való levonás tekintetében.
A munkabérből való levonás csak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján lehetséges, amint azt a 161. § (1) bekezdése rögzíti. Ez azt jelenti, hogy csak abban az esetben lehet levonni a munkavállaló béréből, ha jogszabály vagy végrehajtható határozat (például jogerős ítélet, jogerős fizetési meghagyás …stb) kötelezettségként írja elő a munkáltató részére. Ekkor meghatározásra kerül a letiltásra kerülő összeg, a letiltás jogcíme és természetesen a teljes összeg, amely tekintetében a letiltást elrendelték. A határozat alapján történő letiltás esetén a munkáltató köteles együttműködni, máskülönben bírság szabható ki vele szemben.
Jogszabály engedélye alatt azon esetköröket kell érteni, amikor nem egy határozat által megállapított összeg kerül külső kényszerre (például: végrehajtó) letiltásra, hanem valamely a felek megállapodásából eredő elszámolás a levonás alapja.
A második esetkörben a munkáltató akkor vonhat le követelést a munkavállaló béréből, ha az a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy ha az kölcsön vagy előlegnyújtás formájában került kifizetésre, ahogy azt az 161. § (2) bekezdése is meghatározza. A munkavállaló hozzájárulásának mindig önkéntesnek és kifejezettnek kell lennie, a nyilatkozat egy meghatározott tárgykörre korlátozódhat. Azért fontos, hogy meghatározásra kerüljön a levonás tárgya, hogy ne lehessen tágan értelmezni a jognyilatkozatot, és a munkaviszony fennállása során bármely követelést elvonni a munkabérből. Azt, hogy a hozzájárulást a munkavállaló önkéntesen és befolyástól mentesen megadta, a munkáltatónak kell bizonyítania.
Ugyanúgy levonható a munkavállaló béréből az a munkáltatói kölcsön, amelynek folyósításában a felek korábban megállapodtak, vagy azon előleg, amelyet a munkavállaló kérésére a munkáltató már korábban kifizetett.
Fontos kiemelni, hogy az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak ellenértékeként, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa tilos, ahogyan azt az Mt. 161. § (3) bekezdése rögzíti.
Ezen felül további korlátozások érvényesek a munkabérből való levonás tekintetében. Főszabály szerint a levonás összege nem haladhatja meg a munkabér 50%-át, és csak az adózás előtti bérre vonatkozhat, kivéve az adó- és járulékkedvezmények esetét.
A munkáltató követelésével érintett munkavállalóknak joguk van személyes találkozót kérni a munkáltatóval annak érdekében, hogy tájékozódjanak a levonás okairól, összegéről és időtartamáról. Amennyiben a munkavállaló nem ért egyet a levonással, a jogi folyamatban történő képviseletre van lehetősége.
T.Ügyvéd úr! A fentiekkel kapcsolatban az a kérdésem, hogy a munkáltatónak mi a teendője, ha a végrehajtó „Felhívás letiltás módosítására” küld levelet azzal az indokkal, hogy „A kiadott letiltást követően szükségessé vált annak módosítása”. Egy év elmúltával küldte úgy, hogy nincs újabb bírósági okirat és a dolgozótól az eredeti összeg le lett vonva.